Az utunkba kerülő kövek nem akadályok, hanem lépcsőfokok!

Minden ember sorsa egyedi és utánozhatatlan. Vannak akik egy klasszikus életutat járnak be és akadnak olyanok is, akiknek óriási nehézségekkel kell szembenézniük az életük folyamán. A Richter a Nőkért program 2018-ban hívta életre a Richter Főnix Közösséget, melynek egyik célja, hogy az általuk bemutatott bátor nők – akik nemcsak felálltak egy nehéz helyzetből, hanem beszélni is mertek róla – másokat is inspiráljanak. 2022-ben ismét három élettörténetbe kaphatunk bepillantást, melyek az egyéni sorstörténetek feldolgozása mellett valós társadalmi problémákra is rávilágítanak. Az a megtiszteltetés ért, hogy az egyik Főnixszel Ivánkovich Anitával beszélgethettem, aki már a gyerekkorát is óriási veszteségekkel élte meg, amit még egy felnőttkori trauma is követett…Nehéz pár mondatban összefoglalni Anita történetét, ezért ha részletesebben is szeretnétek megismerni, akkor nézzétek meg a kisfilmjét IDE KATTINTVA, illetve olvassátok el az áprilisban megjelenő könyvét is, az “Így lettem Főnix”-et.

• Nem volt könnyű gyerekkorod. Mi segített, hogy mégis boldog legyél?

Semmi sem tudta pótolni a szüleimet. Éppen ezért nem szerettem gyerek lenni. De a boldogság nem külső körülményektől függ, sokkal inkább egy döntés. Mindig igyekeztem hálás lenni azért, amim van, és nem keseregni azon, amim nincs. Korán ráébredtem a küldetésemre és tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Így született meg a szeretetkapcsolatra építő tanítás is és ezáltal a hivatásomban tudtam kiteljesedni.

• Át tudod adni, mint pedagógus az élettapasztalataidat a gyerekeknek, akiket tanítasz? Fel lehet készíteni őket az élet ilyen fordulataira? 

Igen, és nagyon fontosnak tartom, hogy eszköztárat adjak a diákok kezébe, amiből elő tudnak majd húzni valamit, ha nehéz helyzetbe kerülnek. Mert mindenkinek van krízis az életében, amit könnyebb átvészelni, ha van előttünk egy példa, amiből építkezni tudunk. Éppen ezért a traumáimról beszélek, sőt ahol tudom, beépítem a matek feladatokba. Középiskolásokat tanítok, ennek a korosztálynak különösen fontos ez.

• A baleseted után – amit szörnyű lehetett átélni – nem fordult meg a fejedben, hogy feladod?

De igen, az első hónapokban többször is. Volt, amikor csak annyi mentett meg az ablakon való kiugrástól, hogy nem tudtam elmenni odáig. Az volt a legrosszabb, hogy nekem nem volt eszköztáram egy ilyen helyzetre.

• Honnan merítettél erőt, hogy újra talpra tudj állni? 

Mindig, amikor mélyponton voltam, jött egy üzenet, egy levél, egy telefonhívás a tanítványaimtól. Mintha érezték volna, hogy mikor kell a bíztatás. Tartsak ki, várnak vissza. A baleset után több száz diák követte a felépülésemet, nem mutathattam olyan példát, hogy én ezt feladom! Meg akartam mutatni, hogy minden nehéz helyzetből fel lehet állni.  

• Mit tanácsolsz a hasonló sorsú nőknek?

Úgy kell élni az életünket, hogy veszteségek fognak érni. A veszteség pedig lehetőség a tovább fejlődésre. Szükség van rá, hogy helyt adjon az újnak. Ha ezt megértjük, sokkal könnyebb elfogadni a nehéz helyzeteket. És nem azt a kérdést kell feltenni, hogy miért történt ez velem, hanem azt, hogy mit tudok belőle tanulni? Hinni kell magunkban, mert pontosan olyan képességekkel vagyunk felruházva, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a nekünk szánt életúton végig menjünk. És el kell fogadni, hogy nem mi döntjük el mi meddig tart. Így nem érdemes azon rágódni, ami már megtörtént. Mindig a megoldásra kell helyezni a fókuszt nem pedig a problémára.

Engem már ez a pár gondolat is megérintett és remélem, hogy hozzám hasonlóan Ti is tudtok erőt és inspirációt meríteni a Főnix hölgyek magával ragadó történeteiből! Kövessétek a Richter a Nőkért Facebook és YouTube csatornáját, valamint a www.richteranokert.hu weboldalt, ahol folyamatosan nyomon követhetitek a Főnixek bemutatását.